Hiraeth - 01

Cím: Hiraeth
Páros: Oh Sehun (EXO) x Jeon Jungkook (BTS)
Feladata: Érzelemmel írni
Érzelem: Meggyötört/meggyötörtség
Író: 01

 - Dél-Korea, Szöul, BARX Kutató Állomás. Kettőezer-kétszáztizenhét, hatodik hónap, tizenötödike. Pontos idő: reggel tíz óra, tizenöt perc. Oh Sehun szerver megnyitása, fájlok ellenőrzése.

A laboratóriumban, mint minden reggel, ez is a megszokott kontrollokkal indul, az azoknak előírt időpontban, amiért a Raphael névre hallgató, mesterséges intelligenciával ellátott számítógépes rendszer felel, csakúgy, mint Sehun testi épségének és feladatvégzésének felügyeléséért. A fiú azonban Raphaellel ellentétben valamennyire, ha nem is teljesen, de ember-származású, az afféle entitások pedig nagy átlagban gyűlölik a vidám hangok által fújt ébresztőket – efelől pedig a számára fenntartott asztalszerű fekhelyről feltápászkodó Sehun is hasonlóképp vélekedik.

 - A fájlok ellenőrzése befejeződött. A folytatáshoz kérem, jelentkezzen be felhasználói fiókjába!

Mindennap ugyanaz a hideg szöveg, ugyanattól az életunt, elviselhetetlen, emberi kezek által kreált személytől. Még csak nem is valódi, azonban oly' fölényesen beszél azon a nyelven, amit belé programoztak, mintha bármiféle jogosultsága lenne hozzá. Egy cseppnyi jámborság sem bújik meg az előre begépelt szavak mögött, s talán ez a tény az, ami Sehunt ennyire borzasztó módon képes felbosszantani; úgy viselkedik, mintha az övé volna a világ, pedig elég lenne egy sete-suta hackertámadás, és Raphael nevét is elfelejtené a társadalom.

Kár, hogy az emberek már egy ilyen egyszerű offenzívát sem képesek összerakni. Végül is, ide jutott a világ, nemde? Lényegében minden személy használhatatlan, hiszen már nem divat gondolkodni; amihez elme kell, azt valamelyik talpraesett robot megoldja helyettük. Feleslegesen meg minek vesződni?

 - Felhasználónév: Oh Sehun, azonosítószám: 197-20-6, jelszó: jeonkookie0901 – akár egy robot – tudniillik, félig-meddig az is – diktálja az adatokat, majd a már szokványos procedúrát követően körbetekint, szemei reményteljesen vizsgálják át a hófehér szoba minden apró szegletét, hátha talál valamit, bármit, ami új, ami kalandos. Azonban kénytelen csalódni.

Nem szereti, sőt, ki nem állhatja ezt az apró, kis helységet, ugyanis nem elég, hogy tökéletesen fehérre meszelték még a küszöböt is, egy nyamvadt ablak sincs, hogy kitekinthessen rajta! Hiányzik neki a nyüzsgő, különböző színek kész kavalkádjában táncoló, szabad világ, mivelhogy mégiscsak művész volt még azelőtt, hogy ebbe a javarészt kinetikus vázba kényszerítették volna a kutatók – nem is akármilyen! Festő. Egy olyan alak, akinek mindene volt a különleges vászon, a frissen száradt akrilfesték illata, és nem utolsósorban a csodálatos múzsája.

Legalábbis, ennyire emlékszik biztosan; ha bővebben érdekli valamiféle, még egészen emberi mivoltában szerzett, de a rendszer által feleslegesnek vélt információ önmagáról, azt majd Raphael az annak fenntartott mappában megkeresi, és elárulja neki.

Eleinte még bántotta a tudat, hogy kénytelen egy külső tárolón tartani emlékeit s számára sokat jelentő információkat magáról, hisz a rábízott feladatok és a saját életéről szerzett tudnivalói nem férnek meg az öntöttvas koponyában. A túlterhelés elkerülése végett így döntött a Sehunról kezeskedő kutatócsoport, s azóta kérdéses számára a kedvenc színe, a nevelőapjának neve, meg a többi, ilyesfajta adat; csak a rohadt, mocsok társadalom okán, akik egy pofon egyszerű vírus megfékezésének tervét sem képesek egymaguk kieszelni.

 - Üdvözöllek a rendszerben! Megtekintetlen értesítések száma; egy.

 - Nyisd meg.

 - Értesítések megnyitása. A mai naphoz van felidézhető emléked. Megtekinted?

 - Igen. – Nem csak az apró, tiszta börtönben való létezést, a hang után történő utasítást sem igazán szívleli. Nem szereti sem a saját, sem Raphael hangját sem, azonban, ha nem beszél, valószínűleg napokon belül leáll a rendszere.

 - A piknik.memo fájl megnyitása folyamatban. Illatok, látványvilág betöltése folyamatban. A művelet befejeződött. – Készségesen hunyja le szemeit, egy utolsó mély levegővel megtöltve a tüdejét. Háromig számol, és egy jobb helyre kerül; még ha csupán pár pillanat erejéig is, de megszabadul mindentől. A nyomástól, vagy az azt gyakran leváltó, benne tátongó ürességtől. – Érzelmek átkonvertálása folyamatban. A művelet befejeződött. A piknik.memo fájl megnyitása befejeződött.

Mire felnyitja sűrű pilláit, már nem a labor unalmas csempéi, vagy a modern berendezései merednek vissza rá. A parkot látja, ami ürességtől kong; egyedüliként az egyik hatalmasra nyúló tölgy árnyékában elrejtőzött párocska halk kuncogása töri meg a természet neszeit, kellemes hangszínüket messzire is eljuttatja a növények rendezett birodalmát pajkosan körberohangáló szellő.

Emlékszem! Az első évfordulónkat ünnepeltük, igaz?

A fűben ülnek, könnyedén magukra ismer. Kiszúrja a maga tökéletesre állított, szőke hajtengerét, amit az ölében pihenő szerelme előszeretettel tesz tönkre most is, akárcsak bármely más alkalommal. Nevetnek, őszinte, ragyogó arckifejezésük egy életre az elméjébe ég, megerősítve a többi emlék nyomát is magában. Kénytelen megmosolyogni a jelenetet, miként nagyít a képen, hogy újra láthassa a régóta nélkülözött személy arcának jellegzetes vonásait.

Alig volt tizenhét éves. Az arcát díszítő, csókjaimat gyakran elszenvedni kényszerülő heg látványa most is széles vigyort csal a képemre. Bőre pattanásos, de jelenleg ugyanannyira hagy hidegen, mint akkor – hisz kiskamasz volt még, náluk ez megszokott.

Mintha egy teljesen más világba repítette volna Raphael, pedig tisztában van a ténnyel, miszerint alig két évet utazott vissza elméjében. Sehol egy felhőkarcoló, ami elcsúfítaná a nem kellőképp megtisztelt természet csodás látványát. Minden fényes, élénkzöld, ettől pedig akarata ellenére tölti el az alkotók izgalma.

Zöld – gyermekded szín, amit a természet birtokol. Nyugalmat áraszt, mégis oly' bravúros ezen árnyalata. Emberi önvalómra emlékeztet.

Nem is létezik körülöttük a világ, hisz, akárcsak a kívülállók, úgy pihennek az alatt a fenséges növény alatt. Rájuk van írva a nagybetűs boldogság, az, amit Sehun nagy ritkán csak akkor érez, ha azt ideiglenes fájlként hozzáadatja az Őt működtető szerverhez. A túlterhelés rizikójának csökkentése végett a Sehunhoz hasonló, kinetikus entitások beilleszthetnek szerverükbe ideiglenes érzelmeket. Öröm, bánat, harag, félelem, undor – mind erős tudatmódosító szerek. Erősebbek a kétszáz évvel ezelőtt még virágkorukat élő kábítószereknél; s az őket a felhasználóhoz fűző függőségtől lényegében lehetetlen megszabadulni.

Hajának illata az orromba, csókjának íze játékosan a számba szökik. Ölelésének melege fűt most, s mossa el a hideg váz tapintásának kellemetlen hűvösét. Szerelmének érzése foltozza s köti be minden sebem, mit eme életnek sem csúfolható létezés ejtett lelkemen.

Az aprócska emlék viharba keveredett homokvárként lesz hirtelen semmissé. A természet lágy neszeit a labor éles hangjai váltják fel, a napsütés melegét elfújja az automata légkondicionáló biztosította hűs. Jungkook helyén már csak az emléke pihen.

Tudta, hogy hamar vége lesz, tisztában van a felidézett képek múlandóságával. Csak a helyzetet festik le, és alig pár másodperc az, amivel megajándékozzák az eltiport, modernizált embert, ennek ellenére Sehunnak minden tizedmomentuma a világot jelenti – hisz ez a négy fal közé zárt barlang, amit Raphaellel osztott meg egyedül, minden, csak az nem.

- Mára ennyi volt.

Düh. Az érzelem, amit gyakran tapasztalt idebent. Düh és kín, ezek gyötrik – a hőn áhított boldogság elmúlásának mellékhatásai. Szertefoszlik az emóció, mint a gyermekkori álomképeink, ez pedig újabb lyukat éget az amúgy is hálós pszichéjének falába – ám az űr, ami ennek hatására keletkezik, hatalmasabb minden eddiginél. Éget, fáj, jobban, mint bármi más.

Újra érezni akarom.

 - Megint! Játszd le megint!

 - Sajnálom, mára ennyi volt.

Az érzület, ami meggyötri fájó lelkét, csak erősödni látszik. Meg kell oldania, kell, hogy legyen valamiféle kiút ebből a pokoli gödörből.

A probléma kiküszöbölése kézenfekvő.

Hát persze – a drogok.

 - Raphael, add az Oh Sehun szerverhez az érzelmek mappából a boldogság fájlt!

 - Biztos vagy a döntésedben?

 - Igen, az Isten áldjon meg, csak csináld már!

 - A boldogsag.flg fájl másolása folyamatban. A boldogsag.flg fájl másolása befejeződött. A fájl fél órán belül automatikusan törlődni fog.

Fel-alá járkál, hisz a benne vesződő, forró méreg egyetlen pillanatra sem enyhül, sőt, ahogy elfut mellette az idő, csak fokozódik és terebélyesebb lesz. Egyértelmű, a boldogság labdába se rúghat egy ilyen erős érzelmi atrocitás mellett.

Ide más kell.

 - Add hozzá az Oh Sehun szerverhez az érzelmek mappából a megsemmisülés fájlt!

 - Biztos vagy a döntésedben? A szerverhez már hozzá lett adva a boldogsag.flg fájl. Túlterhelés esetén a rendszer leállhat, visszaállításra nincs lehetőség.

 - Igen, add hozzá!

De csak nem múlik.

A felindultság, ami lelkét nyomja, csak erőteljesebbé válik, s mikor úgy fest, továbbáll, kétségbeesés és pánik formájában teljesedik ki. Ismeretlen a roham, ami rátör, ami elveszi a józan eszét, a tulajdonságát, melyért ebbe a megtörhetetlen, nem elöregedő vázba száműzték, s választották el örökre egyetlen szerelmétől, a múzsájától, Jeon JeongGuktól.

Nem tudja, hova kapja a fejét. Ijedt és rémült, az új, idegen érzés teljesen eltemeti. További érzelmek hozzáadására kényszeríti Raphaelt, vak reményt fűzve erejükhöz, de mind hiába; sem a gyász, sem az elutasítottság, de még a féltékenység, s ezeknek vegyületei sem állják meg a helyüket.

Először csak a szaglásom lesz oda…

A furcsa nyomás és a feszélyezettség pedig, mintha csak ebből táplálkoznának, feszítik Őt belülről, még végül már nem lát a bensőjét tönkrezúzó kavalkádtól.

Majd elvesztem szemem világát…

 - Oh Sehun rendszer túlterhelve. Az érzelmek mappából a beke.flg fájl automatikus hozzáadása folyamatban. A folyamat megszakadt. Újra próbálkozás. A folyamat megszakadt. Az Oh Sehun szerver nem válaszol. Várakozás.

Végül, már nem hallom Raphaelt, és a kínzó gyötrelem is megszűnik. Üresség marad, mégis oly' kellemes.

 - A kapcsolat az Oh Sehun szerverrel megszakadt. A folytatáshoz kérem, jelentkezzen be felhasználói fiókjába!

Jungkookot látom, integet nekem. Közelítek felé, s körülöttünk béke, nyugalom honol.