Rózsaszín füstfelhő - 12

Cím: Rózsaszín füstfelhő
Páros: Jackson Wang (GOT7) x Kim Namjoon (Rap Monster) (BTS)
Feladat: Képpel írni
Író: 12
Kép, amellyel írni kellett:

*Jackson*

Mindenki érezte már magát úgy, hogy valami belül fel akar törni belőle. Külvilágra akarnak kerülni az érzések, amik belül vannak. Mikor nem segít semmi, csak ha üvöltesz egyet ki adva magadból mindent. De aztán rájössz, hogy nem marad más, csak a fájdalom, a kétség és megannyi kavargó érzés, gondolat. Hát ilyen az életem nélküle. Mint egy kitörő gejzír, amiben rózsaszín érzelmekkel túl fűtött füst kavarog. Nem tudom mikor, vagy éppen miért, de Ő vette el az eszem. Amióta először láttam és érintettem, a szívem egy darabja hozzá tartozik. Persze, mindezt teljes titokban tartva elém át egymás után a napokat. Várva mikor látom Őt újra. Ha csak egy pillanatra látnám, csak azt az egy lopott pillantást, örökre a szívembe zárnám, hogy túl élje az örökkévalóságot.


*Namjoon*

Az a bizonyos gombóc van a torkomban érzés, amit akkor érez az ember, mikor az a bizonyos személy a közelében van. Nem vagyok egy szótlan típus, de mellette megbénulok és le blokkol a gondolkodásom. Egyszerűen nem tudok létezni mellette. Tudom az elég egyértelmű, hogy fülig szerelmes vagyok belé de azzal is tisztában vagyok, hogy Ő sosem viszonozná az érzéseim. Nem egy utat jelölt ki, számukra a sors. Éppen ezért, csak elsétálunk egymás mellett, mélyen egymás szemébe nézve, míg a rózsaszín köd lassan körülölel minket. Ez az állapot sajnos mulandó, s mi tovább lépünk át lépve a párolgó rózsaszín anyagot. Ő csak egyszerűen tovább sétál, míg nekem belül meghasad a szívem. Láttam Őt! De nem érhettem hozzá, nem vehettem ajkait birtokba, nem birtokolhatom Őt.




*Jackson*


Éjsötét mély szemeinek varázsa megigéz, földre kényszerít, mégis tudom, ez csak hiú ábránd. Ő érinthetetlen, tökéletes és nem az enyém. Nincs birtokomban semmilyen tudás amivel magam mellett tudnám tartani. Így tehát maradnak a lopott pillanatok, a viszonzatlan remények, és soha meg nem tapasztalt szenvedélyek. Egyedül küzdök a vágyak csatájában, de sosem veszem eszre, magammal küzdök a legtöbbet. A rózsaszín füst egyre inkább elborítja elmémet, s már csak ő létezik a fejemben. Ez egy átok ami szűnni nem akaró hatást mér rám. Egyre inkább úgy érzem el fogom veszíteni a kontrollt, s össze omlok mint egy kártyavár.



*Namjoon*


Akarom Őt! Vágyom rá mindennél jobban, mint éhes farkas a friss zsákmányra. Ki fogok készülni, meg fogok bolondulni, ha nem lehet a zsákmányom, a rabom, a szolgám. Érzelmeim és vágyaim temploma. Az a menedék, ahová nehéz időkben menekülhetek a világ gondjai elől. Elhatároztam magam végre, hogy meg teszem az első lépést, most mégis remeg a kezem. Erőt veszek magamon és meg fogom a telefonom, majd tárcsázom az általa megadott számot. Kicseng! Egyszer, kétszer majd egy mély hang a telefonba szól; " Hyung ideje, hogy hívtál már hiányzol!". Szívem a torkomban dobog végül nagy levegőt véve csak el suttogok négy szót. De tudom ez az egyetlen esélyem.



*Jackson*


Bele remeg a szívem, ahogy telefonom kijelzőjén megjelenik az Ő neve. Habozok egy pillanatig, de tudom itt az ideje szint vallani, nem halogathatom tovább. Meg nyomom a kis zöld ikont majd eldarálom az első mondatot ami megfogalmazódik bennem. Lehet kicsit le sokkoltam, ugyanis egy nagy levegőt véve kezd bele mondandójába, ami nem több mint négy egyszerű szó. Azonban nekem ez a négy egyszerű szó nekem a világot jelenti. "Te is nekem, szeretlek!". Az a világ amit magamban elképzeltem csak most született meg igazán!