Hotelszoba - 17

Cím: Hotelszoba
Páros: Lee Yejin (Ailee) x Amber Liu (f(x))
Feladat: Érzéssel írni
Érzés: Áhítatos
Író: 17

Arany foltok futkároztak fel-alá Yejin hamuszürkére árnyékolt bőrén, ahogy karjait a plafon felé nyújtva zárta markába a fehér redőny lyukacskáin beszökő napfénynyalábokat. A narancssárgába burkolózott, fáradt, koraesti kánikulával megtelt szoba falán kattogó óra kismutatója magát vonszolva állapodott meg a nyolcason, mintha soha többé nem akarna mozdulni; egy eltévedt légy koppant az ablakon, aztán a parkettán, hogy segítségért zümmögve végezze be haláltusáját.

Yejin lágybarna haja lustán omlott szét krémszín párnahuzatán, felváltva kémlelte talpra húzott lábait és a levegőben kecsesen előrecsukló kézfejét - meleg, puha ujjak zongoráztak végig bordáin, ő pedig a legapróbb érintésbe is beleremegett. Csodálkozó tekintetét a mellette fekvő lány felé fordította, és szeretetteljesen simította tenyerét a kézfejére. A légkondícionáló csendesen búgott felettük, és az ágy kerete megreccsent, mikor Yejin könyökére támaszkodva férkőzött közelebb a lányhoz, és meztelen mellkasát Amber mellkasához préselve döntötte egymásnak homlokukat.

Egyetlen szót sem szóltak - de nem is volt rá szükség. Yejin apró, pihegő csókot nyomott a lány ajkára, mielőtt arcát Amber puha, még mindig forró és pulzáló nyakába fúrta. A testükön gyöngyöző, ezüst izzadtságcseppek meg-megcsillantak a tompa fénypászmák nyomán, és az elmúlt percek, órák vörösen izzó árnyékokként kúsztak a halvány krémszín falakra. A nyugalom ködös-fényes érzete szabadult fel bennük, áldásosan keveredve a bukóra nyitott ablakon beillanó sós levegővel.

Amber sóhajtva vetette át karját Yejin válla fölött, hogy ujjbegyeivel simítson végig a hátán. Megigazította a hanyagul magukra terített, apró mintás paplant a lány derekán, és csókot nyomott összeborzolt hajába; figyelmes mozdulat volt, benne rejlett minden gyengéd szeretet és forró szerelem, minden kimondatlan szó és árulkodó tekintet. Az aranysárga függönyök meglibbentek, és a négy fal között békésen fújdogáló, mesterséges széltől mindkettejük bőrére finom-érdes lúdbőr ült.

Kopogás visszhangzott a csendben - először sikerült egészen figyelmen kívül hagyni, másodjára azonban Yejin újra a könyökére támaszkodott, és haját hátratűrve csavarta maga köré a paplant, hogy incselkedve kacsintson az ágyon teljesen pőrén fekvő Amberre.

Felkapta a padlón árválkodó csipke hálóingjét, és kapkodva egyengette el magán; ajtót nyitott a szobapincérnek, hálásan mosolyogva köszönte meg a rendelést, és behúzta a zsúrkocsit. Újra ketten voltak - Yejin az ágy végéhez tolta a vacsorájukat, pálcikával emelt fel egy tintahalas kimbapot,

Apró rizsszemek potyogtak a fehér lepedőre Amber alsó ajkáról, mikor megnyalta - mindkét lány torkából édes nevetés tört fel, Yejin egy üres tányért vett elő, hogy biztonságba helyezhesse a szemeket, és csöndesen dorombolva simult újra barátnője otthonízű ölelésébe.

- Tulajdonképpen még nem is vagyok éhes - sóhajtott Yejin félig Amber vállába, a lány nyakát átkarolva, ujjait fiúsra nyírt tincsei közé csúsztatva.

- Várhatunk még a vacsorával, nem? - Amber egy pillanat alatt szorította le Yejint a matrcra, és áttetsző hálóingjét egészen a derekáig tűrte fel. Tekintetük egy végtelenbe nyúló pillanatra összekapcsolódott, mielőtt Amber lehajolt volna egy mélységesen mély csókra; akkor szabadult fel bennük valami szent, zsigeri boldogság, akkor érezték, hogy soha nem láttak még tisztábban, pedig szemeiket kifejezhetetlen szerelem és megmagyarázhatatlan áhitat ködösítette el. Abban a pillanatban minden szép volt - szeretlek, Yejin, szeretlek -, minden mennyeien csillogott - tudja meg bárki, akárki, mindenki -, minden kettejüké lett.

És Amber ébren álmodva, megrészegülve, mégis tökéletesen józanul csókolta meg Yejint, amíg jobb keze a lány puha combjára siklott.