Cím: Now, not just a toyboy
Páros: Kim Jongin (Kai) (EXO) x Lee Taemin (SHINee)
Feladat: Képpel írni
Író: 16
Kép, amivel írni kellett:
Kiskorom óta nem
értettem, miért akad ki a világ, ha valami gonosz megjelenik a Föld felszínén
és leigázza a gyengéket. Valakinek ezt a nemes feladatot is el kell végeznie,
különben túl igazságos lenne a világ és nem lenne semmi megrendítő, s csak a rózsaszín
felhők sokassága fullasztaná az embereket. Engem jelenleg cigarettám mentolos
füstje fullaszt, mit oly élvezettel szívok, hogy ha a tüdőlebenyeim tudnának
beszélni, biztos azt mondanák, hogy mennyire utálnak.
Anyukám rég arra kér, hogy tegyem le káros szenvedélyemet és egyetlen szenvedélyemnek éljek: a táncnak. Hamarabb megtanultam ritmusra táncolni, mint beszélni és mióta az eszemet tudom anya támogat is ebben. Ő az egyetlen, aki támogat, amiért mai napig hálás vagyok neki. Nővérem nagyon szeret, de sajnos egyéb dolgok miatt Japánban van és félévente, ha találkozunk. Apa egy más téma. Mióta megtudta, hogy nem a lányokhoz vonzódom, elköltözött Szöulból. Azóta se hallottam felőle.
Agyam fogaskerekeinek koptatásában egy lágy hang zavart meg:
- Kai.. akkor.. próbálhatunk? Letelt az öt perc. - hallottam hangját itt-ott megcsuklani. Volt is oka rá. Megrántottam a rácskerítést, ami nem engedte, hogy leessek a hatalmas épületről, majd rámordultam a szőke hajúra:
- Megmondtam már egyszer.. hogy neked Jongin vagyok. - léptem egyre közelebb hozzá, mitől ő csak hátrafele araszolt félelmében. - Ne félj,- villantottam ördögi mosolyomat rá, miközben arcán simítottam végig vékony ujjaimmal. - ezért majd próba után kárpótolsz. – hajoltam nyakához, s lágy bőrébe harapva hívtam elő belőle egy halk nyögést.
- Kérlek Jongin, ne légy velem durva. – remegett bele simogatásomba, mit nadrágjába nyúlva hátsófelén ejtettem meg.
- Itt még mindig én szabom a feltételeket, neked ebbe oly kevés beleszólásod van. Ha kielégíted próbán a vágyaimat, elgondolkozom, hogy nem folyatok viaszt a hátadra vagy nem edzem bőrödön az övemet. Na haladj lefele a terembe, mindjárt megyek.
Visszaandalogtam helyemre. Nyugalomban szívtam el élethozó elixírem megmaradt részét.
Ki nem állja, ha durván bánok vele, de imádja, ha jó napomon talál meg és kielégítem az ő vágyait sajátjaim mellett. Egy angyal, mégis egy ördög markaiban van, amikből nemigen szabadul. Vonzom a természetemmel, ezt mégsem meri bevallani, mert akkor végleg megtörne. De nem baj, nem is kell beismernie, tudom én ezt nagyon is jól. Elfelejtette, hogy a szeméből túl sok mindent ki lehet olvasni. Azok a csodaszép barna íriszek elvisznek egy varázslatos utazásra, míg kiszűröm eltitkolt érzéseit. Szeretném, hogy tudja, nem csak játékként tekintek rá, ha nem félne ennyire tőlem. Nem eszek embert… csupán csak szenvedélyesen szeretek. Csikkemet megreptetve hagytam magára szeretett tetőteremet és siettem tanítványom után.
- Itt is lennék. Átpróbálod és utána mutatod teljes erőbedobással vagy készen vagy szétzúzni az épületet?
- Meg tudom csinálni, Jongin! - húzta ki magát, ezzel megmutatva a pólója mögött rejtőző szálkás felsőteste vonulatait. Mit ne mondjak, tetszik a látvány.
- Akkor le a pólóval. - foglaltam helyet a kanapén.
Félve ám, de levetve magáról az amúgy csak zavaró ruhadarabot indította el a zeneszámot. Vagány lépések és szexi pillantások egyvelegét élvezhettem az elkövetkező három percben, amit csupasz felsőteste koronázott meg. Hátán pár izzadtságcsepp tartott versenyt pár erőteljesebb lépés után. Néhol szapora légzése tökéletes aláfestése volt a zenének, mintha bele lett volna írva. Szemeiben a tánc iránt táplált érzések lángnyelveit engedték megmutatni egy-egy pillanatnál. Szinte tökéletes volt, mint ő maga. Mégis volt benne egy dolog, ami nem tetszett. Túl feszes, el kéne engednie magát.
- Milyenh volth? – lihegett térdeire támaszkodva várva válaszomra.
- Nem rossz- nem rossz. – léptem hozzá, s emeltem egy szinte arcát az enyémmel. – Viszont egy dolog nem tetszik benne.
- Mégpedig?
- Nem engedted el magad.
- És hogy tudnám elengedni magam? – feküdt a földre minden erejét elvesztve.
- Oh, vannak ötleteim, ne félj. – kúszott kaján mosoly arcomra. Megfogtam kezeit és felsegítve a kanapéra löktem. Két lába közé férkőzve téptem róla le lábait takaró textilt. Rettegett, teste viszont égett a vágytól. Belső combján ékeskedő szívásnyomon végigsimítva ajkaihoz hajoltam és szenvedélyesen belemartam abba. Csókunkat egy hatalmas nyögéssel fűszerezte, mi beindította egész testem. Oldalát simogattam, míg ő tincseim között épített ujjaival utat. Lábait vállamra tettem és egyik ujjamat szájába nyomva nedvesítettem be tágító alkalmatosságomat. Lukába mozgatva benyálazott ujjamat sziszegett alattam a kellemetlen érzésre. Hátsóját markolászva eresztettem ki belőle elégedettebb sóhajokat. Oly csodás, mikor ilyen önkívületi állapotban van. Legszebb testéhez tartozék egy törékeny lélek, mit megfélemlítettem és mit magamhoz láncoltam. Szeretem, de mégis imádom látni ziháló, szenvedő arcát. Örömmel tölt el, ha karjaimban szenved és kérlel megállásra. Tudom, hogy kellek neki, ez az egyetlen dolog, amit előttem nem tud letagadni. Az érzéseit.
Kicsik voltunk, még egészen kicsik. Mikor pocky game-el teszteltük, hogy le merjük-e smárolni egymást. Beleharapott és nem ment tovább. Félt, hogy ajkaink találkozni fognak. Meg akartam neki mutatni, hogy jogosan fél, hisz ha elhatároztam valamit, nem hagyom elveszni. Beletúrtam már akkor is stílusos hajába és akkorát haraptam, hogy végre meg tudjam ízlelni, milyen az, ha a saját nemeddel csókolózol. Azóta jobban bízik és fél is egyben lényemtől. Egyszer kikéredzkedett a mosdóba még középsuliban. Utánamentem és az egyik fülkében rontottam meg. Élvezte, de fájt neki. Nem menekült szorításomból. Elfojtott sikolyaitól jutottam el a csúcsra, s hagytam magára. Nagyon megriadt és talán azóta se mer elmenni a mosdóba, csak akkor, ha egyik csapattársa is megy vele. Talán kicsit túllőttem a célon. Nem lehet mindenkinek olyan párja, aki rózsacsokorral és bonbonokkal kényezteti szíve választottját. Én egy egyedi megoldást választottam, szerintem jobban bejön.
Mikor éreztem, hogy tágításomnak eredménye volt, így a második ujjamat kihagyva a műveletből, tagomat kapta ajándékul. A hirtelen mozdulatra ajkai közül sikolyt engedve mart a kanapé anyagába. Teste gyors ütemben vonaglott tagomon, amitől falra tudnék mászni. Tudja, hogy mi kell az embernek. Csípőjét megfogva próbáltam eltalálni kéjzónáját, mi most nehezen sikerült. Lassítottam a tempón és férfiasságomat kihúzva belőle fordítottam a hasára. Fejét a kanapéhoz, feszes popsiját pedig a csípőmhöz nyomtam.
- Kérlekh… Jonginh… ne… ezt nem szeretem…- húzta el csípőmtől nyílását.
- Ígérem cica, nem fog fájni. Most pedig terpessz. – löktem belé kemény merevségemet, mi újabb sikolyokat és nyögéseket idézett elő belőle. Hamar megszokva a helyzetet tolta hátra hátsóját és élvezkedett a bőség zavarában. Sok munka után elértem célomat és a csúcsot is. Zihálással és egy nagy nyögéssel jelezte, hogy a folyadék elöntötte testét. Fekvő helyzetéből hamar talált egy új helyet ölemben, majd kezdett öltáncot járni vaskos tagomon. Tarkómra fogva segített csípőjét gyorsabban mozgatni és ahányszor összeszűkült körülöttem, annyiszor képes lettem volna lökni egyet rajta, de most hagytam, hogy ő végezze az izzasztó munkát. Lapockáit és férfiasságát kényeztettem, míg ő rajtam tanulta következő koreográfiáját. Egyre csak feszült kezemben büszkesége és egy nagyobb szorítás után könnyített magán. Teste továbbra sem állt meg.
- Tae… Tae… Taemin… csináld.. gyerünkh… táncoljh… méllyebbreh…ahh.. gyerünkh.. – fogtam végül csípőjére és segítettem rá kérésem beteljesítésére.
Mozgása hamarosan lassabbá és érzelmivé vált. Vállamra döntötte fejét, mikre nem győztem csókokat osztani. Egyszer csak fordított testhelyzetünkön és fekvő állapotba kényszerített.
- Jó munkát végeztél, meg kell hagyni. – vándorolt kezem domborulatára. – Ezt az izét itten jól tudod ringatni. Remélem, hogy jó szokásodat megtartod.
- Szeretnéd, hogy megtartsam? –dörzsölte férfiasságát enyémhez.
- Kérlek. – martam belé.
- Kérd szépen! – nézett rám vágyakkal teli szemekkel. Megtanítom, hogy ki itt a vezér.
Ágyékára ültem, s kezeit hátrafeszítettem:
- Még mindig nem te vagy a főnök kicsi szívem. – haraptam fülére.
Megszeppenve nézett velem farkasszemet, majd magához ölelve a következőt mondta:
- Bocsánat Jongin… Szeretlek.
- Ezt a hülye is tudja. – pusziltam arcára, hogy jelezzem neki, én is.
Fordítottam helyzetünkön és mellkasomhoz szorítva takargattam be az alattunk árválkodó pokróccal. Hátát, majd popsiját cirógatva hajtotta szívem felett álomra fejét.
Fura érzéseket táplálok iránta, bántom, mégsem köp be senkinek, nem hívja rám a rendőrséget. Azt hitte, hogy nem tudom, hogy meg van őrülve értem? Hehe, amatőr. Legközelebb tanulj meg színészkedni, édes.
Anyukám rég arra kér, hogy tegyem le káros szenvedélyemet és egyetlen szenvedélyemnek éljek: a táncnak. Hamarabb megtanultam ritmusra táncolni, mint beszélni és mióta az eszemet tudom anya támogat is ebben. Ő az egyetlen, aki támogat, amiért mai napig hálás vagyok neki. Nővérem nagyon szeret, de sajnos egyéb dolgok miatt Japánban van és félévente, ha találkozunk. Apa egy más téma. Mióta megtudta, hogy nem a lányokhoz vonzódom, elköltözött Szöulból. Azóta se hallottam felőle.
Agyam fogaskerekeinek koptatásában egy lágy hang zavart meg:
- Kai.. akkor.. próbálhatunk? Letelt az öt perc. - hallottam hangját itt-ott megcsuklani. Volt is oka rá. Megrántottam a rácskerítést, ami nem engedte, hogy leessek a hatalmas épületről, majd rámordultam a szőke hajúra:
- Megmondtam már egyszer.. hogy neked Jongin vagyok. - léptem egyre közelebb hozzá, mitől ő csak hátrafele araszolt félelmében. - Ne félj,- villantottam ördögi mosolyomat rá, miközben arcán simítottam végig vékony ujjaimmal. - ezért majd próba után kárpótolsz. – hajoltam nyakához, s lágy bőrébe harapva hívtam elő belőle egy halk nyögést.
- Kérlek Jongin, ne légy velem durva. – remegett bele simogatásomba, mit nadrágjába nyúlva hátsófelén ejtettem meg.
- Itt még mindig én szabom a feltételeket, neked ebbe oly kevés beleszólásod van. Ha kielégíted próbán a vágyaimat, elgondolkozom, hogy nem folyatok viaszt a hátadra vagy nem edzem bőrödön az övemet. Na haladj lefele a terembe, mindjárt megyek.
Visszaandalogtam helyemre. Nyugalomban szívtam el élethozó elixírem megmaradt részét.
Ki nem állja, ha durván bánok vele, de imádja, ha jó napomon talál meg és kielégítem az ő vágyait sajátjaim mellett. Egy angyal, mégis egy ördög markaiban van, amikből nemigen szabadul. Vonzom a természetemmel, ezt mégsem meri bevallani, mert akkor végleg megtörne. De nem baj, nem is kell beismernie, tudom én ezt nagyon is jól. Elfelejtette, hogy a szeméből túl sok mindent ki lehet olvasni. Azok a csodaszép barna íriszek elvisznek egy varázslatos utazásra, míg kiszűröm eltitkolt érzéseit. Szeretném, hogy tudja, nem csak játékként tekintek rá, ha nem félne ennyire tőlem. Nem eszek embert… csupán csak szenvedélyesen szeretek. Csikkemet megreptetve hagytam magára szeretett tetőteremet és siettem tanítványom után.
- Itt is lennék. Átpróbálod és utána mutatod teljes erőbedobással vagy készen vagy szétzúzni az épületet?
- Meg tudom csinálni, Jongin! - húzta ki magát, ezzel megmutatva a pólója mögött rejtőző szálkás felsőteste vonulatait. Mit ne mondjak, tetszik a látvány.
- Akkor le a pólóval. - foglaltam helyet a kanapén.
Félve ám, de levetve magáról az amúgy csak zavaró ruhadarabot indította el a zeneszámot. Vagány lépések és szexi pillantások egyvelegét élvezhettem az elkövetkező három percben, amit csupasz felsőteste koronázott meg. Hátán pár izzadtságcsepp tartott versenyt pár erőteljesebb lépés után. Néhol szapora légzése tökéletes aláfestése volt a zenének, mintha bele lett volna írva. Szemeiben a tánc iránt táplált érzések lángnyelveit engedték megmutatni egy-egy pillanatnál. Szinte tökéletes volt, mint ő maga. Mégis volt benne egy dolog, ami nem tetszett. Túl feszes, el kéne engednie magát.
- Milyenh volth? – lihegett térdeire támaszkodva várva válaszomra.
- Nem rossz- nem rossz. – léptem hozzá, s emeltem egy szinte arcát az enyémmel. – Viszont egy dolog nem tetszik benne.
- Mégpedig?
- Nem engedted el magad.
- És hogy tudnám elengedni magam? – feküdt a földre minden erejét elvesztve.
- Oh, vannak ötleteim, ne félj. – kúszott kaján mosoly arcomra. Megfogtam kezeit és felsegítve a kanapéra löktem. Két lába közé férkőzve téptem róla le lábait takaró textilt. Rettegett, teste viszont égett a vágytól. Belső combján ékeskedő szívásnyomon végigsimítva ajkaihoz hajoltam és szenvedélyesen belemartam abba. Csókunkat egy hatalmas nyögéssel fűszerezte, mi beindította egész testem. Oldalát simogattam, míg ő tincseim között épített ujjaival utat. Lábait vállamra tettem és egyik ujjamat szájába nyomva nedvesítettem be tágító alkalmatosságomat. Lukába mozgatva benyálazott ujjamat sziszegett alattam a kellemetlen érzésre. Hátsóját markolászva eresztettem ki belőle elégedettebb sóhajokat. Oly csodás, mikor ilyen önkívületi állapotban van. Legszebb testéhez tartozék egy törékeny lélek, mit megfélemlítettem és mit magamhoz láncoltam. Szeretem, de mégis imádom látni ziháló, szenvedő arcát. Örömmel tölt el, ha karjaimban szenved és kérlel megállásra. Tudom, hogy kellek neki, ez az egyetlen dolog, amit előttem nem tud letagadni. Az érzéseit.
Kicsik voltunk, még egészen kicsik. Mikor pocky game-el teszteltük, hogy le merjük-e smárolni egymást. Beleharapott és nem ment tovább. Félt, hogy ajkaink találkozni fognak. Meg akartam neki mutatni, hogy jogosan fél, hisz ha elhatároztam valamit, nem hagyom elveszni. Beletúrtam már akkor is stílusos hajába és akkorát haraptam, hogy végre meg tudjam ízlelni, milyen az, ha a saját nemeddel csókolózol. Azóta jobban bízik és fél is egyben lényemtől. Egyszer kikéredzkedett a mosdóba még középsuliban. Utánamentem és az egyik fülkében rontottam meg. Élvezte, de fájt neki. Nem menekült szorításomból. Elfojtott sikolyaitól jutottam el a csúcsra, s hagytam magára. Nagyon megriadt és talán azóta se mer elmenni a mosdóba, csak akkor, ha egyik csapattársa is megy vele. Talán kicsit túllőttem a célon. Nem lehet mindenkinek olyan párja, aki rózsacsokorral és bonbonokkal kényezteti szíve választottját. Én egy egyedi megoldást választottam, szerintem jobban bejön.
Mikor éreztem, hogy tágításomnak eredménye volt, így a második ujjamat kihagyva a műveletből, tagomat kapta ajándékul. A hirtelen mozdulatra ajkai közül sikolyt engedve mart a kanapé anyagába. Teste gyors ütemben vonaglott tagomon, amitől falra tudnék mászni. Tudja, hogy mi kell az embernek. Csípőjét megfogva próbáltam eltalálni kéjzónáját, mi most nehezen sikerült. Lassítottam a tempón és férfiasságomat kihúzva belőle fordítottam a hasára. Fejét a kanapéhoz, feszes popsiját pedig a csípőmhöz nyomtam.
- Kérlekh… Jonginh… ne… ezt nem szeretem…- húzta el csípőmtől nyílását.
- Ígérem cica, nem fog fájni. Most pedig terpessz. – löktem belé kemény merevségemet, mi újabb sikolyokat és nyögéseket idézett elő belőle. Hamar megszokva a helyzetet tolta hátra hátsóját és élvezkedett a bőség zavarában. Sok munka után elértem célomat és a csúcsot is. Zihálással és egy nagy nyögéssel jelezte, hogy a folyadék elöntötte testét. Fekvő helyzetéből hamar talált egy új helyet ölemben, majd kezdett öltáncot járni vaskos tagomon. Tarkómra fogva segített csípőjét gyorsabban mozgatni és ahányszor összeszűkült körülöttem, annyiszor képes lettem volna lökni egyet rajta, de most hagytam, hogy ő végezze az izzasztó munkát. Lapockáit és férfiasságát kényeztettem, míg ő rajtam tanulta következő koreográfiáját. Egyre csak feszült kezemben büszkesége és egy nagyobb szorítás után könnyített magán. Teste továbbra sem állt meg.
- Tae… Tae… Taemin… csináld.. gyerünkh… táncoljh… méllyebbreh…ahh.. gyerünkh.. – fogtam végül csípőjére és segítettem rá kérésem beteljesítésére.
Mozgása hamarosan lassabbá és érzelmivé vált. Vállamra döntötte fejét, mikre nem győztem csókokat osztani. Egyszer csak fordított testhelyzetünkön és fekvő állapotba kényszerített.
- Jó munkát végeztél, meg kell hagyni. – vándorolt kezem domborulatára. – Ezt az izét itten jól tudod ringatni. Remélem, hogy jó szokásodat megtartod.
- Szeretnéd, hogy megtartsam? –dörzsölte férfiasságát enyémhez.
- Kérlek. – martam belé.
- Kérd szépen! – nézett rám vágyakkal teli szemekkel. Megtanítom, hogy ki itt a vezér.
Ágyékára ültem, s kezeit hátrafeszítettem:
- Még mindig nem te vagy a főnök kicsi szívem. – haraptam fülére.
Megszeppenve nézett velem farkasszemet, majd magához ölelve a következőt mondta:
- Bocsánat Jongin… Szeretlek.
- Ezt a hülye is tudja. – pusziltam arcára, hogy jelezzem neki, én is.
Fordítottam helyzetünkön és mellkasomhoz szorítva takargattam be az alattunk árválkodó pokróccal. Hátát, majd popsiját cirógatva hajtotta szívem felett álomra fejét.
Fura érzéseket táplálok iránta, bántom, mégsem köp be senkinek, nem hívja rám a rendőrséget. Azt hitte, hogy nem tudom, hogy meg van őrülve értem? Hehe, amatőr. Legközelebb tanulj meg színészkedni, édes.
Szia, kedves tizenhatos számú versenyző!
VálaszTörlésAzt hiszem, pár napja írtam az ez előtti novellához, de most ismét itt vagyok! Neked is el kell mondanom, hogy a véleményem sem bántásnak nem szánom, sem sértőnek, sokkal inkább építő jellegűnek, hogy tanulhass belőle később! Ebből már leszűrhetted, hogy elég hosszú leszek, úgyhogy lássunk is neki. :)
Bevallom, sokkal hamarabb számítottam egy Taemin x Jongin novellára, de nem mondom, hogy megleptél. Kezdeném az alapötlettel. Amit a novella elején írtál, kifejezetten tetszett, mert bár nem fejtetted ki egyik gondolatot sem, mégis írtál háttér történetet. Szeretem az olyan történeteket, amiknél nem csak a lényeg a fontos, hanem az író kicsit elvonatkoztat a fő témától (de nem teljesen, mert akkor az már túl elvont és unalmas lesz), mert jobban bele tudom magam élni. Arra gondolok, hogy írtál Jongin családjáról, meg a tánc iránti szenvedélyéről. Azt hittem, hogy Jongin egy rendes gyerek, aki szeret táncolni, de dohányzik - egye fene, nem számít. Aztán jött Taemin, mint derült égből a villámcsapás, és nem értettem semmit. Persze, a történet közben ezt is jól levezetted, de nem találtam meg benne azt, amit kerestem. Mert oké, hogy Jongin olyan, amilyen, nincsen rá oka. Talán nem is kell, persze, de vártam volna, hogy újra megossz velünk egy kis morzsát, hogy mi tette őt ilyenné, miért ilyen. Persze, nem könnyű 1500 szóba sűríteni mindent, de ezt, személy szerint, nagyon hiányoltam belőle. :)
Most kitérnék a főbb hibáidra:
Rengeteg vesszőhibád van, még annak ellenére is, hogy sok helyre helyesen teszed ki. Ami számomra nagyon furcsa. Olyannal már találkoztam, hogy egyáltalán nem használ vesszőket; olyannal is, aki csak pár helyre tesz ki. De ilyet most látok először. Néhány helyre, ahová kell vessző, kiraktad, később elhagytad, és fordítva. Pl.: "Megmondtam már egyszer.. hogy neked Jongin vagyok" Itt elhagytad a HOGY előtt a vesszőt, csak ezt a kétpontot tetted ki (amit lejjebb kifejtettem). Viszont előtte: "Engem jelenleg cigarettám mentolos füstje fullaszt, mit oly élvezettel szívok, hogy ha a tüdőlebenyeim tudnának beszélni, biztos azt mondanák, hogy mennyire utálnak." szépen kiraktad. Ez számomra csak annyit árul el, hogy figyelmetlen vagy, de egyetlen átolvasás elég lett volna, hogy ezeket a hibákat te is észre vedd, és javítsd őket. Persze, ezeken kívül is vannak, amiket elhagytál, de most csak ezt az egyet emeltem ki.
A párbeszédek az egész novella alatt hibásak! Hozok neked egy egyszerű példát, amivel talán jobban megérted az egész menetét, mert pofon egyszerű. Te ezt írtad: "- Kai.. akkor.. próbálhatunk? Letelt az öt perc. - hallottam hangját itt-ott megcsuklani." Ami helyesen így nézne ki: "- Kai... Akkor próbálhatunk? Letelt az öt perc - hallottam hangját itt-ott megcsuklani." [Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmed a hármas pontokra (...)! Világos, hogy miért használod őket, az olvasó sem hülye, felfogjuk, de! Ha már mindenképp kiteszed, akkor az a három pont legyen meg a HÁROM (...)! Nem kettő (..), nem négy (....), nem sok (.......), hanem három! Erre nagyon-nagyon figyelj oda, hihetetlenül zavaró, és egyáltalán nem nehéz még egyszer leütni a pontocska gombot!] Visszatérve a párbeszédre. Te a mondandó után tettél pontot, de nem kell, mert amit a gondolatjel után írtál, kapcsolódik ahhoz, amit Taemin mondott. Egyszerűbben: "- Éhes vagyok, Jongin - simítottam a hasamra, mikor az megkordult." Másik eset, amire nem találtam példát a novelládban, úgyhogy szintén saját példa: "Éhes vagyok, Jongin. - Hasam nagyot kordult, így rásimítottam." Csak akkor kell a pont, ha NEM egy cselekvés történik közvetlenül a mondandó után. A te párbeszédeidben egyetlen helyre sem kellett volna pontot tenned a gondolatjel elé. Nem tudom, érthetően elmondtam-e, de ajánlom figyelmedbe a google-t, rengeteg segítséget olvashatsz a témával kapcsolatban, ha rákeresel a párbeszédekre. Nem olyan nagy dolog megtanulni, úgyhogy csak hajrá! :)
(Két részletben küldöm, mert túl hosszú lett.)
Kevered az időt! Múltban kezdtél el írni, és ezt legtöbb helyen meg is tartottad, mégis, pár helyen, pár szavacskát jelenben írtál, ami nagyon zavaró tud lenni. Gondolok itt most erre: "Ki nem állja, ha durván bánok vele, de imádja, ha jó napomon talál meg és kielégítem az ő vágyait sajátjaim mellett. Egy angyal, mégis egy ördög markaiban van, amikből nemigen szabadul." Ez sokkal-sokkal szebb lett volna, ha szintén múltban írod, mert így nagyon zavaró. Ne váltogasd, döntsd el, hogy számodra melyik az ideálisabb, és azzal írd le végig a gondolatmenetet. :)
VálaszTörlésElég sok elírást találtam benne, lehagyott betűket, és egy-két helyen gondolkodnom kellett, hogy mit is akartál írni. Nem tudom, hogy hol szoktál írni, de a Word nagyon sokat segít ebben, a vesszőhibáidra is rávilágít, ahogy az éppen efféle elírásokat is kijavítja. Nem azt mondom, hogy mindenáron arra kell hagyatkozni, mert nem, a Word sem tökéletes, de ezeket az apró, de mégis nagyon zavaró hibákat szépen lecsökkenti, megspórolva neked is sok időt, valamint az olvasóknak is egy szemtornát, esetleg agyvérzést. De az a legbiztosabb, ha többször átolvasod, mielőtt kiposztolod, vagy esetleg elküldenéd egy versenyre - mert itt mindezeknek a teljes hiányát látom, sajnos.
Szóismtélések. Igen, ez is akad, ráadásul nem kevés. Volt, hogy egy mondaton, vagy két mondaton belül találtam. Mint ez itt: "Anyukám rég arra kér, hogy tegyem le káros szenvedélyemet és egyetlen szenvedélyemnek éljek: a táncnak." A szenvedélynek rengeteg szinonimája van, használhattál volna bátran egyet közülük, mert így nagyon csúnya. Másik, egyből utána: "Hamarabb megtanultam ritmusra táncolni, mint beszélni és mióta az eszemet tudom anya támogat is ebben. Ő az egyetlen, aki támogat, amiért mai napig hálás vagyok neki." Írhattad volna azt, a második mondatban, hogy ő az egyetlen, aki mellettem áll, vagy bármi mást, akár össze is vonhattad volna a két mondatot. Ezt egy kis odafigyeléssel szintén meg lehet oldani. :)
A korhatáros rész... Megmondom őszintén, nem nagyon volt ingerem végig olvasni, így csak nagyjából átfutottam. Annyit fűznék hozzá, hogy még ha a történet meg is kívánta ezt a fajta, kissé "durvább" aktust, úgy gondolom, hogy annál inkább az érzelmekre kellett volna a hangsúlyt fektetned, nem a történésekre. Mert így olyan, mintha az olvasó kinyitna egy pornóújságot. Nem azt mondom, hogy nem lehet ilyet írni, de ha már mindenképp ilyet akarsz, azt tedd jól! :)
Nem tudom, mit írhatnék még. Bocsánat, ha a szemedben túl szigorú voltam, tényleg nem ez volt a szándékom. A verseny után, szívesen segítenék neked az írásban, mert látok benned fantáziát, csak még van hová fejlődnöd! Én sem vagyok tökéletes, nehogy azt hidd, de ezek mind-mind olyan tanácsok, amiket mindenképp meg kellene fogadnod, hogy fejlődhess. Mindenki kezdte valahol, volt egy szinten, aztán fejlődött. Folyamatosan fejlődünk, úgyhogy ne gondold azt, hogy ezzel bántani szeretnélek, mert semmiképp. :)
Azért ezt még a végén nem tudom megállni szó (betű) nélkül: "Ezt az izét itten jól tudod ringatni." Értem, hogy mit akart mondani Jongin, de egy ilyen mondatot leírni egy novellába, nekem kicsit erős. Mármint, ez az "itten" szó, főleg az "izével"...
Egy szó, mint száz! Összességében nem volt rossz novella, az alapötlet tetszett, a kivitelezésen viszont még van mit csiszolni! Szeretem ezt a párost, éppen ezért (is) írtam neked, mert segíteni szerettem volna! :)
Köszönöm, hogy olvashattam, sok sikert a továbbiakban!
Letty~